109 vers a teljes életműből. Szándékunk az, hogy a költői képek
nyomvonalán analóg színházat rendelünk Pilinszky poétikája mellé.
Meg
akarjuk találni annak az evangéliumi értékrenden alapuló alapállásnak
és magatartásformának – Pilinszky mozdulatlan elkötelezettségnek nevezte
– színpadi liturgiáját, amely mindenre és mindenkire vonatkozóan
inkarnálódott költészetében. Ez az elkötelezettség avatja az Univerzum
polgárává, ez teszi, hogy önnön létezésében – minden megtöretés és
kísértés ellenére – valódi és hiteles. Tekintete bár világvégi
kutyaólakat, füvet, köveket, az elesettség tájait, tárgyait, a történeti
idő bűnözőit vagy áldozatait pásztázza, mindvégig egy bennünket
meghaladó időtlen rend mércéjén függ kontemplatív erővel.
Többek
között ebből fakad költészetének irgalmatlan feszültsége, töredezett
csendje, mezítelen szomorúsága. Az élet szálkás, szilánkos törmelékében a
valóság egészét és egységét kereste - Simone Weilt idézve - az irreális
világban Isten realitását.
Minden megszólalása olyan radikálisan
pontos, szikár és feszült, hogy szinte minden mondat magában rejti a
„végleges és tökéletes elnémulás kockázatát” és azt gondoljuk, hogy ma,
itt színháznak megszólalni csak ezen a ponton és hőfokon érdemes.
Árvapassió (Még Színház)
A
József Attila 41 verséből és néhány töredékéből, valamint a költő
életében lényeges szerepet játszó nők különféle szövegeiből szerkesztett
színházi előadás: passiótörténet. Ha valaki csak nagy vonalakban is
ismeri a költő életét, a szenvedéstörténet kifejezés nem szorul bővebb
magyarázatra.
E
szenvedés története a versekben tárgyiasul, s a művek nem csak a passió
stációi, de egyszersmind a kínokkal terhes létezés megváltó értelmét és
alakját is jelentik – ha egyáltalán van ilyen. Természetesen nem a
teológiai, csupán a történeti egzisztencia megváltásának értelmében: „s e
halott fényű istentelenségben” nem látszik más esély ezen az úton, mint
„az igazság működésbe-lépése szerinti költészet” - ahogy M. Heidegger
nevezi.
Célunk, Németh G. Béla értő szavaival élve: „végiggondolni, ami e korban, e kor látópontjairól, e kor mércéivel szinte mindenütt kihívóan vétetett semmibe s hagyatott figyelmen kívül: az egyén emberi jogát, integritását, autonómiáját, mindent egybevéve egzisztenciáját a világ dolgai, hirdetett értékei, kitűzött céljai között”. S ez annál is időszerűbb, mert a kor, a látópont és mérce változott ugyan, de a figyelemnek az említett lételemeket elkerülő iránya változatlan, a szociális-kulturális szándék, ha van is, ezen értékekkel egyáltalán nem számol ma sem.
Az a dramaturgiai szerkezet, mely előadásunkat meghatározza, két egymástól jól elkülönülő bázisra épül.
Az
első és a legfontosabb: József Attila belső lelki-szellemi
történésének, vonulata, nagyjából az életmű teljes keresztmetszetének
alapján, a másik pedig annak a társadalmi-szociális közegnek személyes
eleme, a férfi-nő kapcsolat rendre szakadó szálai, melyek e magányos
passiót át-átszövik. A két szövegréteg között ugyan nem alakul direkt
dialogikus viszony, az egymásra épülő elemek és motívumok konstrukciója -
szándékunk szerint - drámai kontextust hoz létre.
E
dramaturgiai és koncepcionális elvek határozzák meg minden általunk
használt eszköz és színházi kifejezés funkcióját. A legfontosabb ezek
közül az a központi metaforaként is értelmezett vasketrec, mely magába
foglalja, maga köré rendezi a látható történést és szereplőit.
De hát ki ez a Drót Józsi, és mi történik vele? Egy ember, egy átlagos ember, aki
… eredeti csecsemőalakjának hússzorosára dagad, aztán új erjedés kezdődik, a szexus, hogy új lényeket bomlasszon ide, közben szedi magába a természet különböző anyagait, hogy magában megerjessze, végül ez a lény emberi alakjában megszűnik, amit úgy hívunk, hogy halál…(Hamvas Béla)
Egyébként nem történik vele semmi. Semmi különös.
 |
| Jelenet Drót Józsi életéből |
Nincsen történet manapság. Action még volna, de kivel történjék meg? Ugye ide néha betér néhány martalóc, és összetöri a berendezést. (Esterházy Péter)
Újabban ezek öltönyös-nyakkendős martalócok és másképp törnek, de mindent.
Most mondja meg, uram, ez történet?! Kérdhetné: velem, velem mért nem történik valami? (haha: jó kérdés) (Esterházy Péter)
Most mondja meg, uram, ez történet?! Kérdhetné: velem, velem mért nem történik valami? (haha: jó kérdés) (Esterházy Péter)
Persze, Józsi a mi szülöttünk.
Beneveztem, a fiam egy szépségversenyre. Örülnénk ha ti is segítenétek a szavazataitokkal. Akinek van kedve szavazni írjon privit! Köszike!!
Örökletesen eklektikus és hibrid. Belőlünk van, meg konzervből, meg irodalmi és egyéb kánonokból. Ez van. Átlátszó, ugye? Át hát! Látható lesz, hogy a szíve, agya és lelke, mint madár a kalitkában, többé-kevésbé a helyén van. Úgy játszunk vele, mint a… ki is mivel és kinek? Hát épp ez az.
Valljuk csak be őszintén: nincs színházunk, mint ahogy nincs Istenünk sem: ehhez közösség kellene… Így csetlünk-botlunk, félig ember, félig gúnykép mindegyikünk: nem vagyunk mi sem színészek, sem valódiak. (Esterházy Péter)
Akkor mi lesz Drót Józsival? Mi lenne…
Szépen fölneveljük, meglásd! Esküszöm neked! Ne izgasd föl magad! Később majd megérti! Majd ő is megtesz mindent, amit tehet. Ugyanúgy, mint mi… ugyanúgy, mint te, majd meglátod… ugye kisfiam?(Louis-Ferdinand Céline)
Hááát, bátran aggódjatok.
Aztán emlékeztessetek, hogy meghaltam. (Mészöly Miklós)
