Kurcz Ádám írása a Pilinszky: Apokrif előadásunkról

Elsötétített pincehelyiség. Két sarkában életnagyságú kereszt és akasztófa nyers megvilágításban. Talán Schubert-szonáta szól egy karcos hanglemezről. Mi nézők zsákokon kuporgunk a vakolatlan fal mellett. A színtér közepén rámpás emelvény. Körülötte katona- vagy rabruhában két férfi és egy nő. Valamennyiünk közös sorsát, küzdelmeinket, szenvedésünket, létünk drámáját játsszák.